Új szándékok, a szervezet létrejötte – 1990. július 28.

A Szeged-Temesvár testvérvárosi kiállítás apropóján elindult a szegedi képzőművészek körében egyfajta átalakulási szándékot jelző szervezkedés, amelynek élén az akkori városi képzőművész-titkár Szekeres Mihály állt. 

A nyíltan ki nem mondott tipp-adó Tandi Lajos művészeti író, a helyi lap műkritikusa volt. Tandi Lajos akkor a kulturális alpolgármesternő közvetlen munkatársaként a kibic szerepénél többre volt hivatva. Támogatásával – beleértve több idős és tekintélyes alkotót is (Fontos Sándor, Zombori László…) létrejött a művészcsoport átalakulását célzó összejövetel, amelyre az összes Szegeden élő alaptag mellett meghívást kaptak a testvérvárosi kiállítás amatőr státusú résztvevői is. A titkári expozé kitért a rendszerváltozás képzőművészetre is kiterjedő demokratizálásának folyamataira, esélyeire is. (Ld. Helsinki eszmeisége)

A megbeszélésen igen aktív szerepet vállalt Pataki Ferenc festőművész, aki fellépésével erősen támogatta a zártkörűség megszüntetését, ugyancsak több amatőr alkotó felvétele mellett kardoskodott Cs. Pataj Mihály is. ( Mindketten célt értek a fiatalítással, illetve a bővítéssel.) Ugyancsak meghatározó szerepet töltött be a már említett írón és alkotókon kívül egy műgyűjtő ügyvéd, dr Apró Ferenc, aki felajánlotta az alapszabály elkészítését és a bejegyzési eljárás szakszerű levezetését. Kiegészítő hozzászólásában Kopasz Márta grafikusművész javasolta, hogy a város képzőművészetében évtizedes szervezői tapasztalattal bíró és a jogszabályok között eligazodni képes művészeti főelőadót a városházáról ( Nagy Károly ) nyerjék meg a szervező titkári feladatok elvállalására. A tisztségviselői jelölések megtörténtek, a választás is lezajlott. 1990 őszére Apró ügyvéd úr a cégbírósági bejegyzést elintézhette. A kialakuló csoport első ránézésre is igen tekintélyes ( 70 körüli ) létszámot jelentett. Az új, a rendszerváltozással létrejött csoport a közgyűlésen egyet értett a következőkben:

• nem lehet olyan elöregedő, zárt csoportban működni mint eddig,
• kiállítási, szereplési lehetőséget kell adni a művészeti közéletből korábban adminisztratív eszközökkel kiszorítottaknak,
• össze kell fogni az utánpótlás-nevelés érdekében, a nem jól működő szakkörök helyett a szabadiskolai oktatási formát életre kell kelteni,
• évente közös kiállításon meg kell jelenni a város lakossága előtt és kiemelten foglalkozni kell az egyre szabadabban szervezhető külkapcsolatokkal is,
• a városi művészetpártoló közeg megnyerésére is nagyobb gondot kell fordítani, e célból pártoló tagságot kell szervezni,
• lehetőleg gazdasági tevékenység is induljon el a működési feltételek biztosítására (a darmstadti művészek példája lebegett előttünk).

Az első lépés egy házi pályázat volt, aminek célja a szellemiségünket, törekvéseinket kifejező embléma megtervezése volt. A pályázatra Kopasz Márta és Szekeres Ferenc grafikusművészek adtak be terveket. A két terv közül a tagok titkos szavazással választották ki Szekeres Ferenc munkáját.

Szekeres Mihály elnök és Pataki Ferenc, mint helyettese, a kezdeti két évben a pályakezdő művészek felkarolására igen sok gondot fordított. A szervezet építését a fiatalok megnyerésével, és a Szegedről elszármazott neves művészek tiszteletbeli tagként való meghívásával igyekeztek teljessé tenni. Ez az idős mesterek esetében sikerrel is járt, ők ma is vallják és vállalják tagságukat. A fiatalok, és a főiskolások egy-egy kiállítás erejéig együtt futottak velünk, örömmel elfogadták a katalógusban való szereplést, vagy a díjat a tárlaton, de ha a tagsági viszony létesítését forszíroztuk hátat fordítottak. 1993-ban rendeztünk utoljára menedzselő célzattal kiállítást, bár a pályázati rendszerekben való nagyobb sikerünk esetén ezt a negatív tapasztalatot biztosan elfeledjük. Mert bizony 1993-ra erősen pályázatfüggők lettünk. A gondok ellenére az éves nagykiállítás és a szabadiskola a művészteleppel, mint kötelező rendezvényünk megvalósult. A legkülönfélébb pályázatokon indulva próbáltuk betömni a hiányokat, nem sok sikerrel, de olyan kisebb összegeket nyertünk, amikből a művésztelepi anyagokat elégséges mennyiségben megvehettük. Komolyabb beszerzésre, fejlesztésre azonban nem gondolhattunk. A 94-ben felálló új kulturális bizottságnak előadtuk bajainkat és terveinket. Egy évbe telt ugyan, de megszületett az együttműködési megállapodásunk az önkormányzattal, ami lényegében elvárások formájában rögzítette alaptevékenységeinket ( kiállítások,oktatás ) és évi 300.000.-Ft költségvetési támogatást is rögzített. Ekkorra már, Dömötör Mihály fotóművész elnöksége idejére, tiszta lappal és tervezhető kiadásokkal ismét helyzetbe kerültünk. Majd három éves nyugodt körülmények közötti állapot szűnt meg a soros választásokkal - az újabb önkormányzat jóvoltából – négy éven át nem kaptuk meg a szerződés szerinti támogatást és a helyi pályázatokon sem tudtunk eredményesek lenni. Sőt a többi pályázati lehetőségekhez az önerő vállalását sem tehettük meg. Négy éves mélyrepülés következett, épphogy vegetált a Céh, mígnem az újabb önkormányzati választások után az együttműködési szerződésünket a város vezetése öt évre, 2008-ig, megújította és elhelyezésünkről is gondoskodott a Szél utcai helyiségek kedvezményes bérbe adásával. Jelenleg ennek köszönhetően vállalt feladatainkat (oktató tevékenység, kiállítások rendezése, művésztelep szervezése) elvégezhetjük.